Csóróságom normál esetben nem indokolt, hiszen öt évig képeztem magam az ország egyik legjobb egyetemén biológus kutatóvá, négy nyelven beszélek, további öt nyelven tudok cipőt vásárolni és ötlet-kényszerben szenvedek. Hogy ez mit jelent, nem számít, hiszen még nem építettem belőle házat, de még a havi gázszámlát sem fizettem ki belőle. Szóval nincs sok köze az amerikán drímhez. Havi nettó keresetem 93 550 forint, ami a jelenlegi banki középárfolyamon eléri a nevetséges 317, 11 eurót.

Ínyencségem szintén nem indokolt, hiszen én is vasárnapi húslevesen, rántott húson, menzai meggymártáson és lecsón nőttem fel. Meg sajtos makarónin.

Az a hülye makaróni. Minden ezzel kezdődött.

Szeretem a makarónit. Egyszerűen, sajttal és tejföllel, egy kis oregánóval meghintve. Jó makarónit nehéz főzni, rá kell érezni arra a leheletvékony határra a lisztes-rágós és a csucsogósan szétfőtt izé között.

A mai kényszerebédemen - így hívom, mert főzni nincs időm hétköznap, pénzem meg kevés, hogy jó helyről rendeljek, enni meg muszáj ugyebár, és mivel nem vagyok egyedül ezzel a problémával, egész piaca lett az online, előre egy hétre megrendelhető olcsó kókánymenünek - szóval a mai kényszerebédem makaróni volt parasztosan. Kicsit, mint a hángörien drím. A parasztosan azt jelentette, hogy meg volt bolondítva egy kis kolbásszal és egy kis baconnel. Csakhogy a kolbász nem kolbász, hanem lecsókolbász volt, a bacon meg Mari néni rosszul sikerült házi szalonnája, a makaróni inkább egy piros színű zsírban ázó püré. Makaróni magyarosan. Nesze neked. 570 forintért (1, 93 euró) ennyi jár. Moslékot a güriző középosztálynak!

A problémám nem az, hogy vannak rossz szakácsok, márpedig jó sokan vannak abban a közegben, ahol enni kényszerülök, hanem az, hogy bár örülnöm kellene, hogy nem 5-10 eurós ebédekről van szó, mint tőlünk nyugatabbra, már ez is nehezen fér bele, de még éppen belefér a büdzsébe. A problémám az, hogy az ilyen konyhák vagy adják ingyen a moslékot, vagy vállalják fel, hogy moslékot adnak és ne azt írják ki, hogy a mai menü makaróni á lá parasztosan, hanem, hogy makaróni püré csúcsogós lecsókolbászban. Ajánlott ital mellé, két deci almaecet.

A problémám az, hogy bár szeretek főzni, méghozzá igényesen, az élelmiszerboltok egyre szegényesebb választéka és minőségen aluli alapanyag kínálata elkeserítő. Hogy nincs a magyar otthonokban gasztro-kultúra és nincs a boltokban európai szintű fogyasztás, érthető, ha az említett jövedelmemet (317,11 euró), melyből 101 euró az albérlet-rezsi kombó, kiterjesztjük a lakosság átlagára. Ami mellett viszont nem tudok elmenni, hogy egyes nemzetközi termékek, melyek minden országban ugyanannyiba fájnak és maradjunk az élelmiszernél, de lehet szó akár mosóporról, vagy hajsamponról is, érzékelhetően rosszabb minőségűek, mint egy határral nyugatabbra. Tehát, az , hogy havi 317, 11 euróból is nap mint nap megküzdök azért, hogy ételnek nevezhető táplálékot főzzek vagy vegyek, kevésnek bizonyul, hiszen így is úgy is végül csak a szar jut nekünk.

Moslékot a magyar középosztálynak?

Már megszoktam, ha ruhát vásárolok, ne számítsak kényelmes öltözőfülkére, vagy emberi kiszolgálásra, hiszen turkálóba járok, de ez a mai makaróni erősebb megvilágosodás volt, mint, amikor az Etna porában, bejárva az önsajnálat minden bugyrát, végül elbőgtem magam. A bőgés nagyon hamar abbamaradt. 3000 méteren nehéz sírni az oxigénhiány miatt: vagy megfulladsz, vagy mély levegőt veszel és kicsit megnézed fenntről is, hogy éppen mekkora szarban állsz. Az életösztön erős. Ezért vagyunk nagyon menők a vegetálásban. De ez a mai makaróni...

Eszem, alszom, időnként szerelmes leszek és földig ér a lábam. Mi tesz emberré? Mi tesz élővé? Szeretem a szépen tálalt ételt harmónikus ízvilággal. Szeretem a török kávét. Szeretem az emberi hangot és a kényelmes próbafülkét. Meg a sushit.

Hogy ki volt az az idióta, aki az életminőséget és az emberi bánásmódot a pénztől tette függővé, a pénzt pedig virtuális számokká, bankárok homokozójává? Hát talán mi magunk, mindannyian, a gyöpös balagyféltekénkkel. De ha már így van, legalább egy normális állagúvá főzőtt makaróni ne legyen már plusz fillérek kérdése.

Odafigyelés. Rágjátok meg néhányszor ezt a szót, emésszétek meg és tegyétek magatokévá. Mert talán ez az egyetlen módja annak, dolgozó, ötletelő, élni vágyó barátaim, hogy ne cserepes fikuszként vegetálva végezzük nagyobb játékosok díszkertjében.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.