2011.03.27. 15:23
A szabad akarat természete
Divat manapság szidni a demokráciát, felhánytorgatni a nyilvánvaló hibáit, mint a túl kiterjedt szociális háló, a néha elképesztően bugyuta bírósági ítéletek, a média által agymosottak és adót nem fizetők szavazati joga, és még sorolhatnám. A bírálatok java talán jogos és érthető, de amennyiben kicsit globálisabban szemléljük helyzetünket - amit elég ritkán teszünk meg ahhoz, hogy most megtegyük - észre kell vennünk, hogy mekkora áldás is az egyén boldogságát és boldogulását biztosítani szándékozó társadalmi berendezkedésben élni és szocializálódni.
A demokratikus berendezkedés áll legközelebb a humanista világszemlélethez, amely pedig legközelebb áll az emberi természethez.
Kiváltságos, úri dolog ám a demokrácia bírálata, hiszen csak azoknak adatik meg, akik benne élnek.
Az, hogy ezt a berendezkedést is tökéletlenül tartjuk fenn, rengeteg igazságtalan vonásával, számtalan ellentmondásával egyetemben, mind mind az emberi természet, a hatalmi ambíciók génekbe kódolt kiteljesedésének tudható be. Hatalmat sokféleképpen lehet gyakorloni: demokráciában a többség belegyezésével, diktatúrában erőszakkal, vallásban karizmával, civil közösségekben jótékonysággal stb.
Egy olyan hatalom sem tarthat örökké, melynek gyakorlása során a többség emberi mivoltában sérül és amely az ember alaptermészete, alapigényei ellen való. Az ember alaptermészetét pedig az egyéni boldogság iránti igény határozza meg. Hogy a boldogság miben rejlik, miben nem, ősi viták tanok, vallások alapja, összességében teljesen lényegtelen, mert az ember nem akkor sérül emberi létformájában, amikor boldogságának akadályt szabnak, hanem amikor magának a boldogság keresésének, a keresés lehetőségének állják útját. Nincs az az agymosás, amely ezt az igényt ki tudná írtani az emberből: a szabad döntés igényét. Ez teszi emberré az embert.
Észak-Korea diktatúrája eddig sikeresen tulajdonította el az emberek szabad akaratát, de megtartani nem lesz képes, örökké biztosan nem. Az emberek érzik, hogy ez “így” nem jó. Még akkor is érzik, ha semmilyen más társadalmat, lehetőséget, életformát nem ismernek. Nem lehet az embert annyira félretájékoztatni, hogy ne érezze, mikor tipornak át rajta. Az, hogy ez a rendszer mégis hosszútávon fenntarthatóvá vált, leginkább annak köszönhető, hogy a “webkettő-veszély” egyáltalán nem fenyegeti a társadalmat. A szervezés, összefogás szinte lehetetlen a gyors információáramlás, a világ többi részének ismerete hiányában.
Mégis, úgy gondolom, hogy a szabad akarat teljes megvonása lehetetlen feladat, hiszen majd’ minden kultúrában isteni ajándéknak számít, és akár annak tekintjük, akár nem, az emberiséggel egyenértékű, tehát felszámolhatatlan. Az a vezetés, amely mégis vállalkozni mer erre és megpróbálja hatalmát a szabad akarat megvonásával megszilárdítani, előbb-utóbb a vesztébe rohan.
Felnőtt a webkettő generáció és kezd rákérdezni arra, hogy miért is vezeti országát 30 éve ugyanaz a személy, miközben máshol négy évente választási hírektől hangos a sajtó. Persze ennek a generációnak előbb rá kellett döbbennie saját erejére.
Hogy mégis, miért képes egy diktatórikus vezetés akár több generáción keresztül hatalmat gyakorolni, teljességgel természetellenes politikát folytatni? Azért, mert ahhoz, hogy az ember rájöjjön mekkora erőt is képvisel “odalent", egyszerre, egy időpillanatban kell megmozdulnia többedmagával. Ehhez pedig fel kell bosszantani őt. Felbőszíteni pedig akkor lehet hatásosan egy egész társadalmat, ha hülyének nézik.
A webkettő pedig manapság igen hamar tájékoztatja a tisztelt böngésző közönséget, hogy magukat kérem teljességgel birkának nézték. Mert az, hogy az életkörülményeik elfogadhatatlanok, önmagában mégis elfogadható, amíg rá nem ébrednek, hogy a közösségük élére kinevezett vezető amellett, hogy nem is törekszik arra, hogy az őt eltartó közösségért tegyen bármit is, semmilyen módon és mértékben nem osztozik népe nyomorán, aránytalanul nem. Egyre világosabb, hogy minél szegényebb egy ország, annál gazdagabb a vezetői elit. Igen, jól látják, amíg maguk az aprót számolgatják a zsebükben, addig felelős vezetőjük svájci bankszámlákat nyit és gyermekei “nyugatias” hóbortjait finanszírozza.
Az utóbbi hetek eseményei bebizonyították, hogy egy ilyen rendszer nem fenntartható, és amennyiben egyik elbukik a közösség erejétől, sorra bukik a többi hasonló is. A boldogságkeresés szabadságát, a szabad akaratot elfolytani lehet, de megfolytani nem.
Csak és kizárólag egyetlen entitás képes felülírni a szabad akarat értékét, ez pedig a természet. A természetnek nem kell számolnia az ember akaratával, a természet, melynek valódi természetével ritkán vagyunk hajlandók szembesülni a kényelem mindenhatóságát valló elszigetelt városainkban, sokszor felülírja a szabad akarat önző világát. Néha semmi nem marad értékesnek hitt kacatjainkból és nincs bűnös sem. Hiszen a természet nem tehető felelőssé, nincs ugyanis akarata, mellyel dönthetne. Ettől lesz félelmetes és lenyűgöző is egyben. A természet nem akar, csak VAN.
Mubarak, Kadhafi, Kim Jong Il, Ceausescu és a többi tükör nélküli vezető, soha nem birtokolhatja a természet erejét, a szabad akarat felülírását.
Nem veszik észre, hogy ők is csak emberek.
1 komment
Címkék: politika emberek közel kelet társadalom demokrácia észak korea emberiség diktátor diktatúra science caffe sciencecaffe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
