Óriási dolog, hogy a Szegedi Nemzeti Színház a partnerünk lett, így sajtójegyeket biztosítanak,mi pedig írunk a darabokról. Az első "ilyen" előadás, a Sóska, sültkrumpli című, Kisszínházban játszott mű volt (rendezte:Ádám Tamás, írta: Egressy Zoltán), amelyet a férjemmel néztem meg. Íme a kritikám:

Egy magyar öltöző valósága

A nagy társadalmi tükör egy cserepe ez, de nem görbe. Nagyon is egyenes, nincs benne semmi ferdeség. A magyar futball szurkolók hangja is eredeti felvétel, akár magunkra is ismerhetünk a hangkavalkádban.

Az öltöző három szereplőjének, azaz a két partjelzőnek és a bírónak a párbeszédét is az élet írta. Pontosabban mi magunk, a másik levesébe - vagy kávéjába -  beleköpő összetartozni akaró magyarok.

Hová tűnt a sárga lap? Ha már lenyúlták, akkor még mindig ott a piros. Öt jogtalan kiállítás, egy bírói karrier vége. Lehetett volna máshogy dönteni, nem a pirosat felmutatni, megoldani másképp a sárga lap hiányát? Teljesen mindegy, egy karrier összeomlásáért könnyebb a sárgalap eltulajdonítóját vádolni.

És miért tulajdonítana el bárki is egy sárgalapot a bírótól? Mert irigy arra, ami neki nem sikerült. Visszaminősítették partjelzővé. Miért? Ez sem számít. Lehet, hogy nem volt jó bíró, lehet, hogy csak betettek neki a háta mögött, és ez utóbbira egyszerűbb bűnbakot találni, mint önvizsgálatot tartani az előbbire.

A csapat harmadik tagja pedig csak sajátnak hitt problémájával, a NŐvel van elfoglalva. Hogy kié a nő? Hát mindenkié és senkié. Az összekötő és szétválasztó láncszem egy olyan közösségben, amelyet senki sem szeret. Akiket mindenki dobál és szid, emiatt az összefogás kényszere marad csak számukra. Meg a szeretet. Cinkosság és lojalitás nélkül persze...

Aztán, amikor ketten maradnak a háromból, mert egyikük okádik életvitelétől, másikuknak hasmenése van az ambíció hajtóerejétől, akkor a harmadikkal kapcsolatos problémákat ideje megvitatni négyszemközt, kiszúrni, keresztbetenni, nem felvállalni, de mégiscsak ráutaltnak lenni.

Sírunk, nevetünk. Sportkrémszag és potyogó szotyik. A hangulat jeles. A színészi alakítás négyes. Hogy mekkora skálán? Nehéz lenne megmondani.

És, hogy milyen a sóska sültkrumplival? Hát kicsit olyan, mint mi magunk. Bizarr, de akár még finom is lehet.

sciencecaffe.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.