Tegnap előtt megjelent a pakisztáni felhívásunk és egy cikkel egybekötött hirdetésünk a szegedi Cafe Plusz nevű kereskedelmi újságban. Izgatottan várom, hogy mennyi emberhez jut el a hangunk. Mindenesetre örülök és bizakodó vagyok.

Azt még el kell mesélnem, hogy...

miután próbáltuk felvenni a kapcsolatot néhány nagyobb médiummal is a pakisztáni árvíz szerencsétlen áldozatainak megsegítésére irányuló gyűjtés ügyében és semmilyen visszajelzést nem kaptunk, még annyit sem, hogy miért nem közölhetnek le egy ilyen jellegű társadalmi felhívást, gondoltam, néhány fórumon közzéteszem Mutjaba Imran, a Pakistan-Relief elnökének levelét. Ha már a szerkesztőkhöz nem sikerült, az olvasótáborhoz talán így eljut a felhívás.

NlCafé. Női olvasók. A nők empátiájában, együttérzésében mindig bízom. A moderátor leszedte a felhívást, mert nem illett a topikba vagy mibe. Csakhogy új topikot nem indíthatok, csak 30 hozzászólás után. Javasolta, vegyek részt a szójátékos fórumtémákban, úgy hamar összegyűlik a szükséges hozzászólás-mennyiség. Sosem voltam nagy fórumozó, sem notorius kommentező, így furcsa nekem, hogy ahhoz, hogy egy közérdekű dolgot leírhassak, kényszeres hozzászólásokat kell írnom.

Az is furcsa, hogy egy női portálon nincsen alapból egy "Jótékonyság" topik, akkor nem lett volna semmi probléma.

Ja, és a legbizarabb az egész történetben (persze csak az én idealista világomban az), hogy egy hónapja írtam az NlCafé szerkesztőségének is, segítséget kérve a felhívás közzétételében. Semmi válasz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.