hogy tegyék közzé a Pakisztáni árvízkárosultak megsegítésére vonatkozó TÁRSADALMI FELHÍVÁSUNKAT, de egyelőre semmi. Persze, még nincs minden veszve, az azonban mégiscsak furcsa, hogy semmilyen reakció, válaszlevél nem jön, hogy menjetek a picsába, nem érünk rá foglalkozni veletek, sem Pakisztánnal, ahhoz mi túl fontosak vagyunk és egyébként is, napi több százezer hasonló levelet kapunk. Vagy valami...

Idealista barmok vagyunk. Találtunk egyetlen olyan segélyszervezetet, amely valóban tud segíteni a károsultakon és nem balfaszoskodja el a pénzeket, meg a szétosztást, csak éppen ők nem az ENSZ, hanem egy helyi szervezet, bár mind közül  a legnagyobb.

Mindenki csak cikkezik arról, hogy mekkora botrányok vannak a segélyosztás körül, meg milyen újabb fertőzések és halálesetek várhatók, de senki nem tesz semmit. Mi szerettünk volna. Igazán, tiszta szívből, puszta lelkesedéből.

Legfeljebb majd egy kisebb összeg kerül átutalásra a Pakistan Relief-nek, amelyet egymás között, haverokkal összedobunk. Kicsik vagyunk (még), de jófejek!

/Ha érdekel a téma olvasd el Levél Pakisztánból című írásunkat a Science Caffe oldalán vagy ebben a blogban./

Nyilván, ahhoz, hogy meghallják a hangunkat, ahhoz nagynak és fontosnak kell lennünk. Ahhoz pedig, hogy nagyok legyünk és fontosak, valamit le kell tennünk az asztalra. Hát mi teszünk, veszünk, pakolgatunk, csakhogy egy üres szobában van ez az asztal.

Azért indult ez a blog, hogy okuljanak azok, akik a semmiből próbálnak építkezni, viszonylag tisztességesen. Még mi sem tudjuk, hogy mi lesz ennek az egésznek a tanulsága, hogy bebizonyíthatjuk-e, nem csak előre leszögezett kapcsolatokkal, mutyizással lehet valami nagyot alkotni, hanem puszta kreativitással is. Nem tudom. Mindkét végkifejlet tanulságos lehet, a zöldfülű idealistáknak.

Bár egyelőre tényleg csak azt szeretnénk, ha összefogással segíteni tudnánk abban, hogy a botrányos és nehézkes pakisztáni segítségnyújtás gördülékenyebb legyen.

Eszembe jut, hogyan adták ki a Rolling Stone Magazin első számát, és iylenkor még elszántabban dolgozom a SC jövőjén.

Ajánlott irodalom: A mutyizás metafizikája

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.