Mások szájából voltam már komcsi, amikor a bankárok emberellenes, szegénységgerjesztő megnyilvánulásai ellen keltem ki, voltam már liberális, amikor nem engedtem sem magamat, sem beszélgetőtársamat a sztereotípiák pihe-puha kényelmes csapdájába sétálni, ha cigányokról, feketékről, homoszexuálisokról, esetleg nőkről, igen a nőkről volt szó. Voltam nacionalista, amikor szólni mertem, hogy de hát én is magyar vagyok, attól, hogy nem a maradványországban születtem. Mindezek mellett voltam még anarchista, populista, buddhista, konzervatív, zsidó, rasszista, emanci-punci, ateista, idealista, és még sorolhatnám. E ragacsos címkék jelentéstartalmát sok esetben csak utólag értettem meg. És azt is, hogy nem feltétlenül egy összetett világ jobb megértését szolgálják, sokkal inkább egyfajta fekete-fehér elszigetelődési szándékot, a szürkeskálás, átfedés-kereső életszemlélet helyett.

Csóróságom normál esetben nem indokolt, hiszen öt évig képeztem magam az ország egyik legjobb egyetemén biológus kutatóvá, négy nyelven beszélek, további öt nyelven tudok cipőt vásárolni és ötlet-kényszerben szenvedek. Hogy ez mit jelent, nem számít, hiszen még nem építettem belőle házat, de még a havi gázszámlát sem fizettem ki belőle. Szóval nincs sok köze az amerikán drímhez. Havi nettó keresetem 93 550 forint, ami a jelenlegi banki középárfolyamon eléri a nevetséges 317, 11 eurót.

Mióta gőzerővel és több-kevesebb sikerrel igyekszünk elindítani a nemzetközi Science Caffe portált (angolul és spanyolul), összefogva a világ tehetséges, lelkes önkénteseit, akik képesek közösségben gondolkodni és önzetlenül megosztják velünk riporteri képességeiket, művészi alkotásaikat és kutatási témájukat, valamint véleményüket a világ dolgairól,volt szerencsém számos embert megismerni a világ legmesszebbnek tűnő pontjairól is. 

Ó Internet, te csodás varázsló! Megszünteted a távolságokat, közösséget teremtesz, a cenzoroknak pedig az agyára mész.

Mumbai-i kollégánk, Chittranjan Dubey közvetlen hírforrásként szolgált az Indiában zajló, de inkább készülő események közvetítésében. Líbia és Egyiptom történései megismétlődnének Indiában? Hiszen ott demokrácia van. Vagy mégsem?

Valami készül Indiában...

2011 januárjában, Torontóban egy rendör kijelentette, hogy ha egy nő el akarja kerülni a nemi erőszakot, ne öltözzön provokatívan, azaz úgy, mint egy ribanc. Július 20-án Budapesten is megrendezték a Ribanc Sétát. A budapesti SlutWalk / RibiSéta résztvevői csatlakoztak azokhoz, akik az utcára vonultak már a világ több nagyvárosában, mert ezt a kijelentést, és ezt a hímsoviniszta nézőpontot felháborítónak tartják. Az erőszak és a zaklatás oka az elkövető, nem az áldozat.

Amikor 14 évesen először nyaraltam Görögországban több, nálam néhány évvel idősebb lánnyal együtt, az athéni szállodából ki kellett rúgni két vendéget, mert napok óta nem hagytak minket békén, a 16-18 éves lányokat komolyan zaklatták. A csoportvezetőnk, a hazavezető úton halványan megjegyezte, hogy reméli mindannyian tanultunk az esetből, legközelebb nem mászkálunk miniszoknyában, kisminkelve a szálloda folyosóján...

Rég óta tudnunk kellene már, hogy a jószándékú ideológiák fapados követésének eredménye a rossz gyakorlat. Persze nem tanulunk, a Pokolba vezető útra újabb és újabb csillogó köveket helyezünk.

Egy igen alattomos, csillogó ideológiákkal bevont kő, a fogantatástól számító magzatvédelem. Az európai jog igyekszik védeni azokat, akik ezt nem tehetik meg magukért az adott körülmények között: így született meg a gyermekvédelem, állatvédelem, menekültek, kisebbségek védelme stb. Így született meg a magzatvédelem is, de magzatvédelem és fogantatástól számító magzatvédelem között óriási különbség van, ugyanis az utóbbinál egy másik fél jogai is sérülhetnek, aki nem feltétlenül szolgált rá.

Divat manapság szidni a demokráciát, felhánytorgatni a nyilvánvaló hibáit, mint a túl kiterjedt szociális háló, a néha elképesztően bugyuta bírósági ítéletek, a média által agymosottak és adót nem fizetők szavazati joga, és még sorolhatnám. A bírálatok java talán jogos és érthető, de amennyiben kicsit globálisabban szemléljük helyzetünket - amit elég ritkán teszünk meg ahhoz, hogy most megtegyük - észre kell vennünk, hogy mekkora áldás is az egyén boldogságát és boldogulását biztosítani szándékozó társadalmi berendezkedésben élni és szocializálódni.

A demokratikus berendezkedés áll legközelebb a humanista világszemlélethez, amely pedig legközelebb áll az emberi természethez.

Kiváltságos, úri dolog ám a demokrácia bírálata, hiszen csak azoknak adatik meg, akik benne élnek.

A Science Caffe Tudományos és Művészeti Portál csapatának nevében szeretném hálásan megköszönni, hogy olvasóik figyelmébe ajánlották oldalunkat. Nagyon sokat jelent ez nekünk, szavakba is nehéz önteni, hogy mennyit.

Álmokról, célokról, tervekről beszélünk egy kisfilmben, amely egyik szerkesztőnk pályamunkája is egyben a Pécsi Tudományegyetemen.

"Filemem a szegedi Science Caffe Tudományos és Művészeti portálról szól, amely egyben a mestermunkám is. Moderátor képzésben résztvevő hallgatóknak, szakmájukhoz szükséges egy max. 20 perces filmet elkészíteniük, amely bizonyítja, hogy a jelölt, az adott munkakör betöltésére alkalmas. A forgatás 3- 4 napot vett igénybe és felhőtlen hangulatban telt. Minden egyes "fejezetnél" igyekeztem az alany hitvallását és célját megjeleníteni az újsággal kapcsolatban. Célunk, hogy értéket közvetítsünk a nagy közönség felé. Remélem, ez evvel a kis videóval (is) sikerült."

/Göde Mónika Annamária/

Science Caffe - A kisfilm from art_alternadiva on Vimeo.

Óriási dolog, hogy a Szegedi Nemzeti Színház a partnerünk lett, így sajtójegyeket biztosítanak,mi pedig írunk a darabokról. Az első "ilyen" előadás, a Sóska, sültkrumpli című, Kisszínházban játszott mű volt (rendezte:Ádám Tamás, írta: Egressy Zoltán), amelyet a férjemmel néztem meg. Íme a kritikám:

Egy magyar öltöző valósága

A nagy társadalmi tükör egy cserepe ez, de nem görbe. Nagyon is egyenes, nincs benne semmi ferdeség. A magyar futball szurkolók hangja is eredeti felvétel, akár magunkra is ismerhetünk a hangkavalkádban.

Az öltöző három szereplőjének, azaz a két partjelzőnek és a bírónak a párbeszédét is az élet írta. Pontosabban mi magunk, a másik levesébe - vagy kávéjába -  beleköpő összetartozni akaró magyarok.

Hová tűnt a sárga lap? Ha már lenyúlták, akkor még mindig ott a piros. Öt jogtalan kiállítás, egy bírói karrier vége. Lehetett volna máshogy dönteni, nem a pirosat felmutatni, megoldani másképp a sárga lap hiányát? Teljesen mindegy, egy karrier összeomlásáért könnyebb a sárgalap eltulajdonítóját vádolni.

És miért tulajdonítana el bárki is egy sárgalapot a bírótól? Mert irigy arra, ami neki nem sikerült. Visszaminősítették partjelzővé. Miért? Ez sem számít. Lehet, hogy nem volt jó bíró, lehet, hogy csak betettek neki a háta mögött, és ez utóbbira egyszerűbb bűnbakot találni, mint önvizsgálatot tartani az előbbire.

A csapat harmadik tagja pedig csak sajátnak hitt problémájával, a NŐvel van elfoglalva. Hogy kié a nő? Hát mindenkié és senkié. Az összekötő és szétválasztó láncszem egy olyan közösségben, amelyet senki sem szeret. Akiket mindenki dobál és szid, emiatt az összefogás kényszere marad csak számukra. Meg a szeretet. Cinkosság és lojalitás nélkül persze...

Aztán, amikor ketten maradnak a háromból, mert egyikük okádik életvitelétől, másikuknak hasmenése van az ambíció hajtóerejétől, akkor a harmadikkal kapcsolatos problémákat ideje megvitatni négyszemközt, kiszúrni, keresztbetenni, nem felvállalni, de mégiscsak ráutaltnak lenni.

Sírunk, nevetünk. Sportkrémszag és potyogó szotyik. A hangulat jeles. A színészi alakítás négyes. Hogy mekkora skálán? Nehéz lenne megmondani.

És, hogy milyen a sóska sültkrumplival? Hát kicsit olyan, mint mi magunk. Bizarr, de akár még finom is lehet.

sciencecaffe.com

1989-ben egy bohém fizikus, Larry Shaw, a San Franciscó-i tudományos múzeumban,néhány kollégájával körbe-körbe sétált és pitét ettek.

Folytatás...

Van még idő jelentkezni. Újságíró, írójelöltek, hajrá!

A Geothink Tudományos Egyesület a Diverziti Egyesülettel és a Science Caffe Tudományos és Művészeti Portállal együttműködésben Az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából pályázatot hirdet 18 és 30 év közötti tehetséges, környezettudatos, leendő írók, újságírók számára.

Információk, feltételek

Egész nap a gép előtt ülök, főleg most, hogy zajlanak az események Japánban és a közel-keleten. Talán a tegnapi extrém zsibbadás vezetett rá, meg a gyarapodó úszógumik, hogy végre beiratkozzam egy fitnesz klubba. A Ph.D ösztöndíjból nem igazán futyja koordinált szerkesztőség fenntartására, ahol "vészhelyzetben" többen is figyelik a hírcsatornákat és együtt, vagy felváltva dolgoznak a minél előbbi és a minél pontosabb tájékoztatáson, és nehezen jön ki egy fitnesz bérlet is, de az mégiscsak inkább...

Anya, feleség, ribanc, istennő, kurva, naíva, plázacica, emancipunci, fapina, végzet asszonya, szerető, ágyas, háztartásbeli, vaslady, szűz, szűzkurva, boszorkány, tündér, szingli.

Éva, Mária, Médea, Szapphó, Bronte, Madonna, Nofertiti, Hatsepsut, Theophanu, Lady Gaga, Audrey Hepburne, Viktória, Erzsébet, Cleopátra, Jeanne d’Arc, Pompadour, Gábor Zsazsa, Marilyn Monroe, Marie Curie.

Nemi erőszak, csador, gyűjtögetés, csacsogás, fakanál, könnyek, fájdalom, húspiac, rabszolgaság, gyengeség, shoppingolás, fogyókúra, függés, anorexia, szépségipar, szilikon, aranykalitka, prostitúció, elszigeteltség, kitárulkozás, rivalizálás, abortusz, szőrtelenítés, szüzesség, kínai lánygyermek, nemiszerv csonkítás, kettős mérce, szépségideál.

Feminizmus, emancipáció, erő, szólásszabadság, beleszólás, döntés, jog.
Kompromisszum, kedvesség, báj, kacaj, megértés, örömkönny, befogadás, empátia, bölcsesség, tűzhely, születés, anyatej, anyanyelv.

Társ.
Nő.
Ember.

Ajánlom még:

Jánosi-Mózes E.:Éva Büntetése, avagy miért hiányzik 200 millió nő? Science Caffe (2010.06.20).

A Szegedi Leo Klubbal összefogtunk és hatalmas csokigyűjtést rendezünk a városban (Szegeden) az állami gondozásban és a nagycsaládban élő gyermekek számára*. Mindenki hozzátehet egy édes kis apróságot az Ünnepekhez, hogy az minden gyermek számára boldogan teljen. Mert a boldogság titka a csokoládéban rejlik! (Gondoljunk csak az endorfinokra, meg arra a tényre, hogy ez az egyetlen olyan étel, amit a világon minden nép, minden kultúra szeret és élvezettel fogyaszt.)

Tehát csokigyűjtésre fel! Minden információt megtalálsz szívből és tehetségből született kis médiumunk honlapján. Kérlek látogass el hozzánk.

*A gyűjtés kedvezményezettjei: Ágota Alapítvány, Szegedi Nagycsaládosok Egyesülete.

2010. november 6.-án került sor első szerkesztőségi találkozónkra. Mivel egy online médiumot gyakorlatilag a világon bárhonnan lehet szerkeszteni, nem is volt olyan egyszerű mindenkit egy fedél alá hozni, ráadásul így is volt, aki nem tudott eljönni.

A találkozó összességében eredményes volt és jó hangulatban telt, most pedig egy káosz az egész weboldal, mert rengeteg átalakításon kell átmennie a megbeszéltek alapján, ami persze az átlagosnál lassabban történik meg, hiszen drága webmesterünk is szabadidejét áldozza ennek az álomnak a megvalósítására.

Tegnap előtt megjelent a pakisztáni felhívásunk és egy cikkel egybekötött hirdetésünk a szegedi Cafe Plusz nevű kereskedelmi újságban. Izgatottan várom, hogy mennyi emberhez jut el a hangunk. Mindenesetre örülök és bizakodó vagyok.

Azt még el kell mesélnem, hogy...

mint a Science Caffe. Juppíííí! Ha ki tudnám fizetni az újságíróinkat,és nem önkéntes alapon lennének nálunk amellett, hogy biológusok, geológusok és vegyészek, akkor tudományos hírek terén mi lehetnénk a legjobbak az országban!

Ellenségből barát válhat, avagy új gyógyszerek készülhetnek csótányok agyából- Science Caffe

Csótányagyból készítenek antibiotikumot - Index

mivel mindig csak azok írnak, akik éppen lelkesek és ihletett állapotban vannak. Aki elfárad csendben van, vagy el is tűnik egy kis időre, vagy akár örökre. Ilyenkor egyetlen dolog motiválhatja az embert: a fizetés, a megélhetés, a gázszámla...

Ezt nem tudom biztosítani egyelőre.

hogy ha valamit igazán, tiszta szívből kívánsz, az egész univerzum összefog annak érdekében, hogy kívánságod teljesüljön.

hogy tegyék közzé a Pakisztáni árvízkárosultak megsegítésére vonatkozó TÁRSADALMI FELHÍVÁSUNKAT, de egyelőre semmi. Persze, még nincs minden veszve, az azonban mégiscsak furcsa, hogy semmilyen reakció, válaszlevél nem jön, hogy menjetek a picsába, nem érünk rá foglalkozni veletek, sem Pakisztánnal, ahhoz mi túl fontosak vagyunk és egyébként is, napi több százezer hasonló levelet kapunk. Vagy valami...

Ma kiragsztottam néhány plakátot a pakisztáni árvízkárosultak megsegítésével kapcsolatban Szegeden, az egyetemisták által sűrűn látogatott néhány kávézóban, és közben az jutott eszembe, hogy mennyire ciki már: a színes A4-es plakátokat sutyiban kellett kinyomtatnuk egyikünk munkahelyén. Sajnos így nem lehetett nagytételben legyártani őket, mert hát a pofátlanságnak is van egy határa a munkahelyi fénymásoló használat etikettjében, amelyet nem szerettünk volna átlépni.

Szóval,kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán van-e értelme ekkora gyűjtési akcióba belekezdeni, ha még színes nyomtatásra sem futtya... Próbálunk jók lenni abban, amit csinálunk, minőségi tartalmakat szolgáltatni, még így is, hogy senki nem kap fizetést és mindenki akkor ír, amikor éppen ideje van, és ennek ellenére úgy gondolom, hogy k.va jók vagyunk abban, amit csinálunk, DE! 

Sajnos már néhány hónapja érik bennem az a bosszantó felismerés, hogy lóvé nélkül az ember néma, még akkor is, ha fontosat szeretne közölni. Egy csomó helyszínre nem jutunk el, kellene főállásban egy fotós, meg egy kis kézikamera és rengeteg szabadidő, vagy annyi pénz, hogy ezentúl az egész csapat főállásban, vagy legalább jutalékért, megbízási szerződéssel dolgozhasson a portálon. A tervezett nyomtatott kiadványról nem is beszélve... (amelynek az első száma már be van tördelve és ISSN-t is kértünk rá).

Kicsit elragadtattam magam, ugyanis, ha őszinte akarok lenni, akkor még mindig úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert olyan embereket sodort az utamba a kegyes univerzum, akik rengeteget hozzátettek ahhoz, hogy működhessen a Science Caffe. Nem a véletlen műve, hogy a férjem a webmester és neki köszönhető, hogy van egy elegáns és praktikus honlapunk. Aztán ott vannak a szakfordító biológus és geográfus szerkesztőim, meg a kiforrott, egyéni stílussal rendelkező bölcsészeim. 

Szóval, minden a tökéletesség felé konvergál... Bárcsak egy kicsit jobban megközelíthetnénk azt.

Eszembe jutott a Lovetta Contóval készített interjú. 

Afrikában bármerre mész, mindenhol ezt hallod: "Ez nem fog megtörténni." Apám azt mondja: "Menj tovább! Küzdj! És meg fog történni!".

Magam sem tudom, miért, de nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy miért marad el az óriási nemzetközi összefogás és szimpátia ha a pakisztáni árvíz károsultjainak megsegítéséről van szó. Persze, tudom én, hogy mivel magyarázzák, meg, hogy talán jogosan vannak az embernek fenntartásai egy olyan országgal kapcsolatban, ami hírhedt szélsőséges aktivistáiról és egyes terrorcselekményekről...

Mégis, úgy gondolom, hogy az egyszerű átlagember a világon mindenütt egyszerű átlagember. Olyan mint én és olyan mint Te. Élni akar, vigyázni a javaira és a családjára. Aztán egyszercsak mindent elveszít. És amikor kezdené elfogadni ezt a veszteséget, hiszen mégiscsak tárgyakról, esetleg földekről van szó, koraszülött gyermeke meghal, mert a kórház is megsemmisül a pusztító árvízben, így nincs hol orvosolni a szülési komplikációkat,másik gyermekén fura bőrkiütések jelennek meg, és szép lassan az egész család megbetegszik, halálos fertőzésekben szenved.

Tudom én, hogy ezt az óriási árvizet maguknak köszönhetik, meg a rossz mezőgazdaságpolitikának, ám ezt sem a mezőgazdasági miniszter szívta meg!

"Az igazság az, hogy minden katasztrófa igazi, valós szenvedői is átlagemberek. Pakisztán esetében egyszerű földművesek, akiket valószínűleg a legkevésbé sem érdekel az, hogy mit gondoljanak Amerikáról, vagy az, hogy kiket kellene felrobbantani valamilyen elvont eszme nevében. Egyszerű, átlagos emberekről van szó, akik elvesztették azt a keveset is, amijük volt. Az igazi szenvedők pedig anyák és kisgyermekek, akiknek külön kis mikrovilágától és ösztönös természetétől is igen távol áll a terrorizmus és a politikai ellentétek pitiáner világa."

/Jánosi-Mózes E. Anyák Pakisztánban. Science Caffe. 2010.08.22./

Úgy gondolom, hogy a világ, sok emberáldozatot követelő, nagy természeti katasztrófáinak van egy igen jelentős pozitívuma, már-már funkciója. Kivált egy globális együttérzést. A világ egy kis időre humanista lesz és összefog, hogy segítsen. Gondolj csak Haitira, ahol a nemzetközi összefogás során három nap alatt egymilliárd dollár gyűlt össze. Ilyenkor, mintha minden belénk rögzített ideológiát, vallást, politikai nézetet és más előítéletet elfelejtenénk. Nincs feltétel és nincs vélemény. Csak segíteni akarás. Csak együttérzés. Egy globális szívdobbanás, ami Pakisztán esetében elmaradt.

Azért én mégis továbbítanám azt a levelet és azt a néhány fotót, amit Pakisztán legnagyobb segélyszervezetének elnökétől kaptunk válaszként, amikor összefogva a Diverziti és a Geothink Tudományos Egyesületekkel, úgy döntöttünk gyűjtést szervezünk. Persze mi kicsik vagyunk, kevés olvasóval, viszont mondhatni nagy pofával. Reméljük, messzire elhatllatszik majd a hangunk.

A Pakistan Relief elnökének, Mujtaba Haider Imrannak levele

Nagyon köszönjük levelét, amelyben anyagi támogatást ajánlottak fel, hogy segítsék az árvíz sújtotta pakisztáni közösségeket. Nagyra értékeljük a barátság és segítőszándék eme gesztusát. Reménnyel és bátorsággal tölt el minket, hogy levelet kapunk a Föld egy másik pontjáról.

Biztos vagyok benne, hogy tudatában vannak a rendkívüli pusztulásnak és a hatalmas veszteségnek, amit az árvíz okozott Pakisztánban. Ahogy Ban-ki Moon mondta, ez egy lassú Tsunami, mivel az ár még nem hagyott alább. A víz most Sindhnél és Balochisztánnál tetőzik. Tegnap este a kormány elrendelte a lakosság azonnali evakuálását Thatta városában, mivel a víz oda is betört áttörve a sárból épült védőgátakat. Képzeljen el egy várost, ahol több száz ezer ember kezd el menekülni otthonaikból kézen fogva gyermekeiket és fejükön, vállukon cipelve néhány, szállítható holmijukat.

A mostani árvíz a legsúlyosabb katasztrófa Pakisztánban az elmúlt 80 évben. Az ár komoly károkat okozott az egész országban. Gilgit, Skardu, Chitral, Dir, Swat, Kalam, Malakand, Charsada, Chakdara, Noshera, Mianwali, Layya, Muzaffargarrh, Multan, Rajan Pur, Ghotki, Shehdadkot, Jafarabad, Jhal Magsi és más városokat és megyéket is beleértve. Rengeteg települést sodort el az ár. Habár az emberi veszteség kisebb volt, mint a 2005-ös földrengés idején, a gazdasági kár ennek többszöröse. A szegény közösségek házaikai, állatjaikat, termésüket, földjüket és megélhetésüket vesztették el. Ezek a veszteségek ezeknek a közösségeknek felbecsülhetetlen kár, amelynek rehabilitációja több évig is eltarthat. Továbbá veszteségek érték Neelumot, Gurais-völgyét és Kashmírt is.

Jelenleg KPK tartományban dolzunk és hamarosan csapatokat küldünk Sindhbe és Balochisztánba is. A Lands Aid Németország egyik orvoscsapata, melynek 2 tonna gyógyszerkészlete 31.én és 2.-án érkezik meg, hamarosan a legsúlyosabb veszteségeket elszenvedő Jafarbad, Jhal Magsi és Shehdad térségét segíti mozgó orvosi táborokkal. A járványveszély is fenyegeti az embereket, amely halálos kimenetelű is lehet megfelelő élelem, ivóvíz és szállás nélkül. A gyomor- és bélrendszeri betegségek, a kolera, a hasmenés, a hányás és bőrbetegségek már felütötték a fejüket.

Egy másik német szervezt, a Hoffnungsfunke a létszükséghez elengedhetetlen élelmiszert, sátrakat, ruhát és egyéb fontos cikkeket küld, amit a PIA ingyenesen szállít.Hamarosan még 35 tonna segélyszállítmány érkezik a NATO-n és az EADRCC-n keresztül szeptember 1.-jén.

Egy hatalmas központot állítottunk fel a helyi középiskolába Iszlamabadba. Larkanában és Quettában szintén raktárt készítettünk elő a segélyszállítmányoknak. Az önkénteseink pakolják át a szállítmányokat, amit a logisztikai csapat szállít el, amit szétosztanak a segélyre szorulóknak.

Nagy szükségünk van az adományokra, hogy biztosítani tudjuk a higiéniás csomag, a tűzhelyek és a szükséges konyhai eszközök szállítását és szétosztását.

A Magyarországról érkezett támogatás nemcsak erősítené a pakisztáni-magyar barátságot, de a világbékét is támogatná, csakúgy mint a vallások és kultúrák közti párbeszédet.

A Pakistan relief egy humanitárius civil, nem vallásos és nem politikai szervezet. A szervezetet 98.8%-ban önkéntesek látják el, akik nem kapnak fizetést, így az adminisztrációs és a papírmunka rendkívül alacsony.

Tisztelettel:

Mujtaba Haider Imran
Elnök
Pakistan Relief
(Humanitarian Aid Division of WILDERNESS PAKISTAN)
Head Office: 1156, Ibn-e-Sina Road, G-9/2,
Islamabad, Pakistan
Tel: +92-51-2856688,
Cell: +92-321-5874558
 

A hivatalos jótékonysági felhívás ITT.

A témában olvasható további cikkek:

Nagy baj, kevés empátia: anyák Pakisztánban

A farmok miatt árasztotta el az Indus Pakisztánt?

Tudományban, művészetben élni és tevékenykedni, amióta az ember önmagáról gondolkodik kiváltság és misztikum, amely egyfajta beavatottság élménnyel ajándékozza meg az önmagát tudósnak vagy művésznek megélő embert. Bár e két gondolatkör szeretne elhatárolóldni egymástól, ez természetükből fakadóan lehetetlen és logikátlan.